Hogyan tovább?

Amikor hétfő reggel megnéztem a telefonomon az alkalmazást, amin keresztül kaptam az edzéseimet és nyomon követhettem, hány nap van még vissza a maratonig, üres heteket találtam. És egy hatalmas kérdést a kijelzőn: What are you training for? Önkéntelenül is elgondolkodtam, hogy most, hogy mindkét maratont lefutottam, hogyan tovább? Lesz-e következő sportesemény, amire készülhetek? És ha... Continue Reading →

Kedvenc futóhelyszíneim – 2.rész

Ezúttal egy olyan helyszínt mutatok be, amihez több szálon is kötődöm. Itt nőttem fel, ide jártam suliba, itt él a családom, a városi híradót vezetem közel egy éve, heti három nap. Ez a város Székesfehérvár, ahol valószínűleg a legtöbbet futottam eddig. Mindig is itt tudtam kihozni magamból a maximumot, itt születtek a legjobb futóeredményeim. Valószínűleg... Continue Reading →

Kedvenc futóhelyszíneim – 1. rész

Már régóta tervezem, hogy indítok egy sorozatot, amiben a kedvenc futóhelyeimet mutatom be Nektek. Mivel kétlaki vagyok, két város szerves része az életemnek, ez pedig nyáron egy harmadikkal is kiegészül. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük is mindjárt Budapesttel. A hétköznapokat itt töltöm, ez az edzéstervet tekintve a rövidebb, de tempósabb, technikai futásokat jelenti, általában... Continue Reading →

Hogyan kell jól futni?

Az ember azt hihetné, hogy a futás a legegyszerűbb mozgásforma, nincs is másra szükséged hozzá, mint a két lábadra és egy pár futócipőre. Már lassan 8 éve futok, de soha nem gondoltam bele abba, hogy valóban helyes-e a futóstílus, amit kialakítottam magamnak. Sőt, arra végképp nem számítottam, hogy problémák forrása is lehet a nem megfelelően... Continue Reading →

Gondolatok arról, hogyan védeném meg magam, ha kibeszélnél a hátam mögött

Néha elgondolkozok azon, hogy az élet, amit élek, az elfoglaltságok, amiket bevállalok, a hobbik, amiket magaménak tudok, az emberek, akiket magam köré választok - egy szóval az én valóságom, amit magamnak teremtettem, érdem vagy inkább egy veszélyes fegyver, amit felhasználhatnak ellenem. A sok ember, aki szemtől-szemben bátorít, elismer, gratulál a maraton futáshoz, a pszichológia diplomához,... Continue Reading →

A függést nem választhatjuk meg, de a függőséget igen

Négy éves voltam, amikor elveszítettem a nagymamámat. Egy négyéves gyerek nem sok mindent fog fel a körülötte zajló eseményekből és később alig emlékszik valamire. Én viszont nagyon sok mindenre emlékszem abból az időből, míg élt. A legelső emlékem is hozzá kapcsolódik, amikor kimentettünk egy kiscicát egy trafóházból, ebédelni menet. Még mindig a fülemben cseng, mikor... Continue Reading →

Egy viselkedéselemző maratonista

Képzelj egy meleg, nyári napot, amint az új rózsaszín flamingós matracodon lebegsz a Balatonban, és azon tanakodsz, hogy palacsintával vagy jégkrémmel fejeld-e meg az imént elfogyasztott sajtos-tejfölös lángost. Most pedig képzelj el engem, amint egy nettó 40 fokos panelben készülök az államvizsgámra és nagyon utállak Téged mindezért! Az elmúlt két hónapban nemcsak életem legnagyobb fizikai... Continue Reading →

Ami rossz, az néha a lehető legjobb

Tavaly ilyenkor hirdettük meg a házunkat, amiben közel 20 évet éltünk. Mikor a félelmeimre gondoltam egy pár éve, az, hogy eladjuk ezt a házat, ami annyi ideig az otthont jelentette és ahol boldogok voltunk, mindenképpen köztük volt. Ragaszkodtam hozzá, féltem az ismeretlentől. De sajnos ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, kénytelenek voltunk meghozni ezt a döntést.... Continue Reading →

Az én Rotterdam Maratonom

Tudjátok, van egy bizonyos frissítő, amit aktivátornak hívnak. Egy pici koffeines shot, amit a maratonfutás 35. kilométere után tanácsos meginni. Azonnal felpörget, új energiát és lendületet ad. Nagyjából így hatott az én életemre is a maraton. Teljesen felkavarta és olyan energiáimat mozgósította, amiknek a létezéséről sem tudtam. Transzban tartott napokig, úgy, hogy aludni sem bírtam.... Continue Reading →

Create a website or blog at WordPress.com

Up ↑