A pizza ereje

Manapság sokféle tematikájú futóverseny létezik. Futni éjjel, futni beöltözve, levendula mezőn,  balatoni naplementében, föld alatt, terepen, hegyre fel, szőlőtőkék között, váltóban, másokért.

A PizzaMe “Run with me” közösségi futásának alapgondolata az volt, hogy összehozza az egészséges életmódot, a futás és a pizza szeretetét, egy jó kis budapesti tájfutás keretében. Rövid és hosszútávon is lehetett indulni, a rövid táv kb 5 km, a hosszú 12 volt, mindegyik a budapesti pizzázólánc étteremit kötötte össze. A futóverseny végén közös pizzázásra invitálták a teljesítőket. Nekem szombatra pont egy ekkora táv volt kiírva, úgyhogy úgy döntöttem, benevezek, persze nagyban szerepet játszott ebben az a mágikus szó is, hogy #ingyenpizza.

IMG_1274

Szombat reggel a Sas utcai Pizza Me üzlet előtt gyülekezett a csapat és egy gyors eligazítás után Szilágyi Tibi, az Ensport futóedzője tartott nekünk egy nagyon alapos bemelegítést. Ezután elindulhattunk az útvonalon, bejárva az összes budapesti PizzaMe üzletet. Mindenhol egy karszalagot kaptunk, végül összesen kilenc került a csuklónkra.

Mivel ez egy tájékozódási futóverseny volt, nagyon sokat számított, hogy milyen sorrendben érintjük az üzleteket. Én borzasztóan rosszul tájékozódom, egyedül esélyem sem lett volna, ezért elhívtam a versenyre Vincét is (meg azért is, mert tök jó közös progi és amúgy is nagyon rákapott a futásra a Vivicitta óta).

Tehát főként ő navigált, én pedig próbáltam lépést tartani vele, mert ezt a futást ő most sokkal jobban bírta. Valószínűleg nekem nem tett jót, hogy az elején mindenki bekezdett és nagyjából 3 perc/km-rel futottunk az Alagútig.

Itt finoman értésére adtam futótársamnak, hogy mi fog történni, ha nem állunk be az általunk megbeszélt 5:30-as tempóra, úgyhogy visszavettünk. Egyébként ez volt a legelső alkalom, hogy véletlenül otthon hagytam a sebességmérő órám, ezért teljesen vakon futottam, csak Vince telójára tudtunk hagyatkozni.

Aztán jött a következő megpróbáltatás: az első megállónk a Széll Kálmán téri PizzaMe volt, úgyhogy választanunk kellett, hogy átfutunk a váron és rövidebb lesz, de teszünk bele szintet, vagy egy kicsit hosszabbat futunk, szint nélkül. Mi természetesen az előbbit választottuk, hiszen annyira profik vagyunk, hogy egy kis szint nem árthat.

Aztán mikor már összeomlott a tüdőnk és eltévesztettük a hegyi lejáratot (vagyis Vince, mert ugye én átadtam neki az irányítást és természetesen ki is kértem magamnak az ilyen bakikat 😀 ), végül elértük az első üzletet.

A stratégia amit választottunk egy kicsit demotiváló volt, hiszen az első 7 km-en csak két karszalagot kaptunk, az utolsó 2 km-en meg vagy ötöt (a Deák tér közelében ennyi PizzaMe üzlet van, ti tudtátok?).

Kétszer meg is kellett állnunk, mert nagyon szomjasak lettünk, illetve Vince még egy találkozót is megbeszélt a családjával (igen, futóverseny közben 😀 ), amiből az lett, hogy mi előbb odaértünk, nem tudtuk őket megvárni és szegény tesója előrefutott hozzánk egy kis vízzel és banánnal. Itt majdnem beért minket egy kis csapat, ezért megbeszéltük, hogy az utolsó 2 km-t már lefutjuk komolyan.

Ebből az lett, hogy Vince szárnyra kapott, én pedig ordibáltam utána, hogy várjon már meg. (Azt hiszem újra el kell kezdenem szedni Magne B6-ot.)

Végül felmarkoltuk az összes karszalagot és befutottunk a célba. Sajnos másfél perc híján negyedikek lettünk, és a tervezett tempót sem sikerült tartanunk (végül 5:40-es átlagot mentünk), mégsem voltunk csalódottak. Na jó, én egy picit igen. De olyan közel volt már az a dobogó. 😛

Az ajándék pizza viszont mindenért kárpótolt. Tényleg nem azért mondom, de egy gorgonzolás, csípős szalámis pizza + hideg kóla kombó futás után olyan szinten prémium cikk, hogy még Kipchoge is rátolna egy kört a két órás maratonja után. Ráadásul kiderült, hogy mi mentük a legrövidebb távot: pont 12 km-t, úgyhogy Vince szuperképessége most sem hagyott minket cserben.

Nagyon élveztük a versenyt, szuper volt a szervezés, ezúton is köszönjük mindenkinek a családias hangulatot, a kedvességet és a bíztatást.

Az esemény alapgondolata, hogy összehozza az egészséges életmódot a pizzázással, maradéktalanul sikerült. Egy tempós hosszútáv futás után az egyik legjobb CH pótlás, főleg ha minőségi alapanyagokból készül, szigorúan vékonytésztából és NINCS RAJTA ANANÁSZ!!!!

(Na jó, az utóbbi kettő már csak az én személyes véleményem.)

közösAmit pedig a versenytől tanultunk, hogy fontos az egymáshoz való alkalmazkodás, mert ha együtt futunk, mindenkinél máshol jön el a holtpont, nem tudunk a saját tempónkban menni, és fejben sem tartunk mindig ugyanott. Részemről nagy tanulság, hogy ilyenkor elűzzem és ne tegyem explicitté a negatív gondolataimat, és persze máskor jó lenne az órámat sem otthon hagyni.

A nyerteseknek pedig szívből gratulálok, egy szuper Ensportos teljesítménydiagnosztikával lettek gazdagabbak, hogy még jobban ki tudják hozni magukból a maximumot.

 

Most pedig annyit beszéltem a PizzaMe-s pizzáról, hogy rendelek is egyet. Este 9-kor. Futás nélkül. Gorgonzolás, szalámisat.

pizza

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

Create a website or blog at WordPress.com

Up ↑

%d bloggers like this: